Keresés

„Bármeddig lehetett volna szexualitás nélkül élni…”

Emese története a kedvenc filmjeimre emlékeztet. Azért mert egy kicsit benne vannak minden NŐ emlékei, érzései, helyzetei, megélései. És azért is, mert az utolsó pillanatig nem tudom, hogy fog dönteni Emese. Aztán dönt, és megértem miért úgy, ahogy. És erőt ad mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül, hogy valamilyen módon bátor legyen. Köszönöm szépen Emese, hogy megosztottad velünk mindezt!


Várhegyi Anna


A szexről azt hiszem, úgy általában kezdünk kicsit könnyebben beszélni. A téma tabu jellege talán múlóban. Kivéve, ha a személyes szexualitásunkról van szó. Most mégis szeretném megosztani a saját tapasztalataim. Természetesen nem részletekbe menően, pontról-pontra, aktusról-aktusra.


Az első szerelem 14 éves koromban jött, a csókig jutottunk. Emlékszem, egy napra esett az első menstruációm, és az első csókom, az első igazi randimon. Kemény nap volt. Az uszodai találkozást elhalasztottuk, és végül az első csók a régi vidámpark viharvasútjában ért. Kifejezte a belső érzelmi viharaimat is, ahogy a felnőtté válás kezdete berobbant aznap az életembe. De ez igazi gyerekszerelem volt, sok szép romantikával, a szexig nem jutottunk.

18 évesen nagy érzelmi biztonságban jutottam el az első szexuális élményemig. Az akkori szerelmem nagyon vigyázott rám. Nem okozott fájdalmat, és 100%-ig megbíztam benne. Viszont nem ismertem a saját testem működését. Nem tudtam mik is a kívánságaim, hogyan is működök, mire vágyok pontosan. Ő tapasztaltabb volt nálam, ez könnyítette is a dolgokat, de egyben nehézség is volt. 9 évig tartott. Elképesztő, hogy mennyi minden jelenik meg a testiségben. Végig úgy éreztem, hogy meg tudom élni a vágyaimat és jók vagyunk az ágyban is. Azt mondják, ne hasonlítgassuk az élményeinket, de erre nem is volt lehetőségem, hiszen akkor ez volt az egyetlen. Meg voltam róla győződve, hogy nekem a legjobb. Utólag már látom, hogy voltak jelek, amik arra utaltak, hogy a kémia nem teljesen vitt magával. Például már az elején kellemetlen volt néha csók közben, de nem tudtam miért. Vagy egy intimebb érintés nem esett jól. Olyan is előfordult, hogy fizikailag kielégültem, de érzelmileg nem. Együttlét után elszorult a torkom. Nem értettem az okokat. Viszonyítani csak akkor tudtam, amikor a következő kapcsolatomba keveredtem. Az egyéjszakás kalandok nekem sosem mentek. De voltak vágyakozások a kapcsolat közben is mások irányába, amiket a vége felé elkezdtem magamnak megengedni, de azok nem voltak kielégítőek. Sok bűntudattal jártak, semmi felszabadultság. A következő hosszabb kapcsolat előtt meg tudtam élni röviden néhány kalandot is. Szenvedélyes csókokkal, de szexuálisan nem maradt idő kibontakozni. 14 évig tartott a második komoly kapcsolódásom. Ebben már kicsit jobban ismertem a saját működésem. Itt a kedvesemnek nem volt tapasztalata. Nem éreztem, hogy “tanítanom” kellene, olyan csodálatosan ösztönösen jött magától minden. Nem csak a kémia, valahogy minden működött. Egyszerre éreztem a szenvedélyt és a biztonságot nem csak magamban, a kapcsolatban is. Mindegyik jelen volt, de egyik irányba sem tolódott el a hangsúly. A szüzességem elvesztése után a második beavatás a gyermekek születése volt. Hogyan legyek egyszerre anya, adjam a testem egy részét a gyerekeimnek, és közben a társamnak is? Hogyan találjuk meg ezt az érzékeny egyensúlyt mi nők? Nehezen. Az anyaság is ösztönös. És nehéz egyszerre a kettő. Féltem a szülés utáni első együttléttől. De figyelmes, türelmes társam feloldotta bennem a félelmet. Elkezdtem megérezni, hogy lehetek egyszerre anya és nő. Mire belejöttünk jött a következő gyerek. A gyerekek jelenléte nem tesz jót a szexuális vágyainknak, megéléseinknek. Ezt is tanulni kell. És tudatosan időt teremteni kettesben is, akár csak pár órát. Az együttlétek lassan ritkultak, majd teljesen elmaradtak. Az érdekes az, hogy a csók múlt el leghamarabb. Már csak a szeretkezések közben jött vissza néha, aztán onnan is eltűnt. Végül pedig egyszercsak arra ébredtem, hogy egyre nehezebben, lassabban jutunk el az ágyig. Ezt ketten csináltuk azt hiszem, vagy inkább ketten nem. Szerencsére a kapcsolatunk többi részére nem volt nagy hatással. Nem kezdtük el bántani egymást, és nem is haragudtunk egymásra más miatt sem. Igazából jól esett az, hogy nem kell eljátszani, hazudni egymásnak a vágyat. Az egymás iránti szeretetbe ez is belefért. Egyszerűen azt vettem észre, mintha a legjobb barátommal élnék. Azt hiszem bennem tovább élt a vágy, mint benne. Nőként a vége felé főleg én kezdeményeztem. De jól esett volna fordítva is. Egyszer megéreztem, hogy lehet, csak én szeretném, csak nekem hiányzik. Elfogy egyedül az ember ebben. Az utolsó három év már így telt. Megtapasztaltam, hogy lehet szex nélkül is élni. Természetesen kutattam az okokat, kerestem a válaszokat. Igyekeztem újra valamiképpen közeledni, beszélni, kettesben programot szervezni. Mikor beláttam, hogy nem megy, még mindig nem adtam fel teljesen. A végső válaszomat úgy kerestem, hogy a magam részéről hivatalosan kinyitottam a kapcsolatunkat. Azért az én részemről, mert a másik oldalon erre valami miatt nem volt igény. Tudom, itt sokan gondolják, hogy lehetett egy harmadik, hogy egy férfinek valahol meg kell élnie, vagy kapcsolaton kívül, vagy belül, de nem volt. Még ezután is eltelt egy év. Nekem voltak kapcsolaton kívüli próbálkozásaim. Beláttam, hogy nincs visszaút köztünk, jött az elköltözés.

Bármeddig lehetett volna szexualitás nélkül élni. Nem ezt választottam 40 évesen. És nem egy másik kapcsolat miatt döntöttem így. Azóta megváltozott az életem. Újra nyitott vagyok. És nem szomorkodom.

Az elmúlt évben több szexuális élményem volt. Másképp élek meg mindent, mint eddig. Mostanra érzem azt az érettséget, ami lehetővé teszi az igazán felszabadult szexualitást is. Amikor két test minden szinten eggyé válik. Jelen van a testi vágy, az érzelem, és valamilyen szellemi minőség is, amit nehéz megfogalmazni. A jelenlegi önismeretem, érettségi szintem tesz lehetővé olyan megélést, amikor minden szeretkezés olyan egységélményt ad, ami egyszeri és megismételhetetlen, teljes jelenlét a pillanatban. Ez eddig is így volt, de új mélységek, izgalmas minőségek jöttek. Az önátadásnak és egymásra figyelésnek a legteljesebb formája tudott megjelenni.

Mostanra értettem meg, hogy az igazán jó szex csak akkor valósulhat meg, ha két ember teljesen elfogadja egymást, azonos érettségi szinten vannak érzelmileg, mindketten egymásra figyelnek szerelemmel, tudják mire vágynak, ezt merik kommunikálni is, és akkor megtörténhet a csoda.

Mindenki életében vannak hullámvasutak. Vagy az egyedüllét miatt, vagy társas magányban, de nem élhetjük meg mindig folyamatosan saját magunkat. Lehet élni így is. Megengedettek ezek az időszakok. De az egészséges ember vágyik a nemiségének, a vágyainak a megélésére. Sokszor nehéz szembenézni a valósággal. Például amikor ennek a hosszú kapcsolatnak a végén nem kívántak engem. Nem tartottak vonzónak. De amikor szembe merek ezzel nézni, és nem gondolom azt, hogy úgy sérülök ebben a nemkivánásban, hogy soha többet nem fog kívánni senki, akkor van esélyem a változásra. Egy kapcsolat lezárásával még csak teret adtam annak, hogy lehessen valamilyen másik kapcsolódás. De amikor nincs intimitás egy párkapcsolatban, akkor mit kockáztatok az egyedülléttel? Hiszen tapasztaltam, hogy lehet szexmentesen élni együtt is. Egyedül is lehet. És visszafelé is lehetne haladni egymás felé, ha mindketten akarják. Ahogyan az is megtörténhet, hogy boldog kielégítő párkapcsolatban is meg lehet kívánni más embereket. Hogy cselekszünk-e, és miként, az rajtunk áll. Érdemes figyelni mi zajlik bennünk, mi lehet a másik emberben, mi történik a kapcsolatunkban. Aztán feldolgozni, amit kell, és menni tovább. Számomra a szexualitás a szeretetem kimutatásának az egyik lehetséges formája. Szeretnék adni, és képes vagyok kapni is. Görcsök megfelelések nélkül. Úgy érzem, enélkül nem tudok élni, illetve tudok, csak nem akarok. Szeretek szeretni. Imádom az érintést. Az érintés művészet. Az emberi kapcsolatokon keresztül önmagunkról és az életről tanulhatunk. Amikor valaki adja magát, beenged a saját világába, meg kell becsülni. Az egymáshoz kapcsolódáson keresztül az életet, az élet örömét választjuk. Nem érdemes a félelmeink, aggodalmaink és a gátlásaink mögé menekülnünk. A megoldásokat keressük inkább ne a kibúvókat. Ne halasszuk holnapra, tegyünk egy lépést inkább ma önmagunk felé. És mindenki tegyen magáért is, ne csak másokért. Ne legyen alibi a gyerek, hogy csak rájuk figyelek, vagy bele menekülök a munkámba, feladataimba. A belső munka és a kapcsolatért tett erőfeszítések életünk végéig tartó folyamatok. Nem lehet abba hagyni, és csak lenni. Valamit tennünk is kell. Legalább elindulni, vagy megpróbálni. Érdemes. Minden krízis után jöhet valami jobb. A változás önmagában nem rossz dolog, ha elfogadjuk. Amikor ragaszkodom valamihez, ami valahogy már nincs is, akkor csak szerepek eljátszásáról lehet szó. Valódi megélésről nem. Azt hiszem, szeretünk ragaszkodni az ideáljainkhoz, elképzelt valóságainkhoz, és inkább becsukjuk a szemünket. Minden lezárás egy új kezdet lehetősége is egyben. Lehet, hogy egy ajtó becsukódik, de ha nem zárkózunk be önmagunkba, nyithatunk másik ajtót.


Emese