Keresés

Ki világosítson fel egy 15 éves fiút? És hogyan?Különleges történet nagymamáról, unokáról

Sokan borzongunk attól a gondolattól, mit mondjunk majd, ha kisgyermekünk, vagy ne adj Isten kamasz fiunk, lányunk kérdez a nemi életről.

Azt hisszük, hogy a gyerekek jól informáltak a szexről, mert a mai világban szinte lehetetlen elkerülni, hogy erotikus, vagy durva szexuális tartalmú képekkel, és egyéb információkkal találkozzanak. A gyerekek egymással is sokat beszélnek ezekről, tehát valószínűleg már sokat tudnak… De mi lesz, ha olyat kérdez, amit nem tudunk? Vagy ami már végképp kínos… Vagy ha megkérdezi, hogy mi hogy csináljuk…

Erika tudta, hogy unokájának szüksége van egy felnőttre, akivel beszélni tudna ezekről a dolgokról. Lehet, hogy a dolog technikai részéről már sok mindent tudott a fiú, de a szerelmeskedés érzelmi oldaláról, és az intimitásról is hallania kellett valakitől. Felülkerekedett a saját félelmein, aggályain, és elbeszélgetett unokájával. Amikor nekem elmesélte a történetét, mindkettőnknek könnybe lábadt a szemünk. Ő ismét átélte a beszélgetés hangulatát, engem pedig meghatott az ő bátorsága. Pedig Erika ugyanolyan hétköznapi nagyi, mint bárki más. Vagyis mégsem… Ezért kértem, hogy írja meg a történetét. Remélem, erőt ad nektek!


Várhegyi Anna


3 éve történt, amit most elmesélek.

15 éves fiú unokánk nálunk nyaralt. Egyik délután ketten voltunk otthon. Jókat beszélgettünk, kártyáztunk, viccelődtünk, nevetgéltünk. Oldott volt a hangulat.

Már egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy mikor tudnék egy meghitt, bizalmas, négyszemközti beszélgetésre sort keríteni a kamasz fiú unokámmal. Úgy éreztem, eljött a pillanat.

Megkérdeztem tőle, hogy van-e kedve az úgynevezett tabu témáról tabuk nélkül beszélgetni. – Érdeklődően felcsillant a szeme -, „Persze, mama”!

Nem tudom, ki izgult jobban, ő vagy én. Kipirosodott az arca, nekem egy kicsit megizzadt a tenyerem.

Kértem, hogy hozzon néhány A/4-es lapot és tollat az asztalhoz.

Kérdeztem tőle, hogy van-e fogalma a szexualitásról, a női, férfi test sajátosságairól. Azt mondta, hogy „Vannak sejtéseim, mama.”.

Szemléletesen, rajzokkal illusztrálva beszéltem a női és férfi test jellemzőiről, azok lényegéről, a nemi szervek működéséről.

Beszéltem az első együttlét meghitt pillanatairól, a szeretett lány érintéséről, a becézgetésről, a simogatásról, az előjáték nyújtotta élvezetről.

Az erogén zónák felfedezésének gyönyöréről. A csók kifejező átéléséről, az egybeolvadás varázsáról.

Persze kitértem a beszélgetés során a védekezés fontosságára, annak technikájára és a nemi betegségekre is.

Meséltem neki a fogantatásról, a terhesség, a magzati élet mozzanatairól, a felelős gyermekvállalás lényegéről, fontosságáról.

Nagy érdeklődéssel kérdezett, én válaszoltam és rajzoltam.

Soha nem tanultam, hogy mit kell mondani és hogyan. Azt mondtam, és úgy rajzoltam, amit tudtam, és ahogy az évek alatt megtapasztaltam. Nem volt könnyű elkezdeni, a mai napig a hideg futkos a hátamon, ha arra a remek érzésre gondolok, hogy ez a délután – ha lehet -, még közelebb hozott bennünket egymáshoz. Számomra is nagy élmény volt, hogy ilyen nyíltan, „tabuk nélkül”, önfeledten tudtunk beszélgetni az élet nagy dolgairól. Soha nem feledjük, csodás volt!

Egy életre szóló útmutatót adtam neki - tettem ezt nagymamaként azért is -, mert sajnos az Édesanyja fiatalon a mennybe költözött…


Erika mama, 65 éves