Pajzsok a lélek körül: elhárító mechanizmusok 2. Rész

A cikksorozat első részében azokat az alapvető elhárító mechanizmusokat néztük meg, amelyekkel a lelkünk a közvetlen fenyegetéseket próbálja kizárni. Most olyan védelmi reakciókkal folytatjuk, ahol az Énünk már nemcsak egyszerűen elrejti, hanem aktívan át is alakítja a valóságot annak érdekében, hogy az logikusnak vagy társadalmilag elfogadottnak hasson. Ezek a tudattalan elhárítások sokszor okoznak nehézséget a  párkapcsolatainkban.

Az első részben vizsgált elfojtás, tagadás, fantázia és projekció után ebben a cikkben olyan elfojtási mechanizmusokkal folytatjuk, amelyek már az intellektusunkat, a logikánkat és a szociális érzékenységünket használják fel, hogy elfogadhatóvá tegyék az elfogadhatatlant.

1. Racionalizáció

A racionalizáció elhárító mechanizmusát Festinger tárta a tudományos világ elé 1957-ben megjelent cikkével. Racionalizációnak nevezzük, ha valaki úgy csökkenti a szorongását, hogy ésszerűnek tűnő magyarázatot, egyfajta mentséget talál arra a viselkedésére, amelyet valójában elfogadhatatlan vagy számára megmagyarázhatatlan okok váltottak ki. Nem vettek fel az egyetemre, tehát elhitetetem amgammal, hogy én nem is akartam igazából orvos lenni. Elutasítanak egy randin, és azt mondom magamnak, hogy az illető nem is volt olyan vonzó, nem illik hozzám amúgy se, esetleg  távol él, szóval jobb ez így. Az önbecsülésünk így nem szenved csorbát.

Párkapcsolatokban sokszor a hűtlenséget racionalizálja az érintett fél: „Én csak azért léptem félre, mert a partnerem már régóta oda se figyelt rám.” Ha semmit se tudunk az esetről, ez alapján még valóban logikusnak is tűnhet a lépés, a megcsalás talán valamivel megbocsáthatóbb, miközben a valódi indítékok teljesen homályban maradnak, és nem kell elítélnem magam e miatt. 

De egy élő, működő párkapcsolatban is megjelenhet a racionalizáció: “mindketten sokat dolgozunk, nem igazán van időnk egymásra”. “Egész hónapban nem volt  lehetőség arra, hogy ágyba bújjunk egymással”. Lehet, hogy így van. Viszont az is lehet, hogy egy fokozatos elhidegülést palástol a mondat.

Vagy az is lehet, hogy pont fordítva, azért dolgozunk sokat, hogy ne kelljen a párkapcsolatra, és a partnerünkre figyelni. Rövid távon segíthet, és időt nyerhet egy-egy ilyen racionalizáció a lelki békénknek, de hosszútávon muszáj lesz szembenézni a valós okokkal, ha nem szeretnénk, hogy mindez az intimitás rovására menjen. A terápia, párterápia ebben sokat segíthet.

2. Reakcióképzés

Vannak olyan impulzusok, amelyek alapvetően ütköznek az értékeinkkel, neveltetésünkkel, az elvekkel, amelyeket vallunk. Reakcióképzés esetén ezeknek az impulzusoknak a kifejeződését épp azzal akadályozzuk meg, hogy az ellenkezőjét hangsúlyozzuk nagy-nagy elánnal. Klasszikus pszichológiai példa az efféle reakcióképzésre Adams, Wright és Lohr kutatása után, amikor valaki elfojtott homoszexuális érzései miatt kezd ádáz homofób nézeteket képviselni.

Láttátok a Sex education sorozatot? Adam karaktere erre a legegyszerűbb példa.

Párkapcsolatokban a reakcióképzés inkább úgy nyilvánul meg, hogy a másik iránt érzett “helytelen” düh, csalódottság és sértettség kifejezése helyett eltúlzott, és mesterkélten szeretetteljes viselkedést mutatunk, ami már akár negédes, vagy gúnyossá is válik. 

De reakcióképzésre példa az is, ha valaki a saját szexualitásával, vágyaival küzdve válik a világ leghangosabb erkölcscsőszévé és mindent, ami szexualitás mélyen elítél. (Ez gondolom ismerős a közéletből, de nem mennék bele.) Vagy, ha annyira félünk a konfliktustól, vagy a külvilág reakcióitól, hogy a partnerünk komoly hibáit még magunknak is erénynek kezdjük feltüntetni. “Nem édes, hogy napokra így bele tud feledkezni a videojátékaiba?”

Reakcióképzés lehet az is, amikor igazából valaki nem kívánja a szexet a partnerével, de neki azt hangoztatja, hogy igazán, és mindennél jobban, és neki ilyen az alaptermészete. És igazából kapóra jön, ha a másiknak van egy apró nehézsége (a másik szerinte tehát alkalmatlan), és emiatt nem élnek szexuális életet.

3. Eltolás, áttolás

Az eltolás, vagy áttolás mechanizmusát már a negyvenes években Dollard és Miller által kidolgozott frusztráció-agresszió hipotézis is vizsgálta. A lényege, hogy az indulat az eredeti, fenyegető célpontról egy biztonságosabb "pótlék" célpontra tevődik át. A diák dühös a tanárára, amiért rossz jegyet kapott, de a tanárral kiabálni veszélyes, úgyhogy inkább belerúg a kutyába.

Egy párkapcsolatot nagyon könnyen megmérgezhet, ha pont a partner válik ilyen pótlékká. A főnökömre vagyok dühös, de a páromon vezetem le. Bevágott elém egy kocsi az úton, ezért rápirítok a gyerekre. De maga a frusztráció nem kell külső forrásból érkezzen, keletkezhet egyfajta szexuális frusztrációból is: például, ha a partner rendszeresen elutasít, vagy folyton kudarc ér, ezért szidom, hogy két napja nem vitte el szervizbe a kocsit.

Ami igazán izgalmas, hogy néha jól jöhet az áttolás!  Például, ha nagyon vonzó számomra egy nő vagy férfi, vele fantáziálok, de nem lépek, akkor lehet, hogy emiatt fantasztikusat fogok szeretkezni a régi párkapcsolatommal, valós megcsalás nélkül. 

4. Intellektualizáció (és Izoláció):

Az intellektualizáció az egyik legkörmönfontabb elhárító mechanizmus. Ilyenkor ugyanis az ember úgy próbál elhatárolódni egy stresszes, érzelmileg túlfűtött helyzettől, hogy azt kizárólag absztrakt, intellektuális fogalmakban kezeli. Minden érzelmi reakció kikapcsol és csak az elemzés marad.

Ennek hatására az intellektualizáció sokszor párosul úgynevezett izolációval is: az élmény kettéhasad tartalomra (a tényszerű történésekre) és indulatra (az érzelmi mögöttesre). Az utóbbi pedig szépen elfojtásra kerül, minden energia és fókusz a probléma logikai megoldására összpontosul. Egy orvosnak például, aki nem engedheti meg magának, hogy érzelmileg azonosuljon minden egyes betegével, az intellektualizáció létfontosságú ahhoz, hogy jól végezze a dolgát.

A nagy veszélye a hosszútávú inteklektualizációnak az, hogy az indulat nem szűnik meg, csak "céltalanul" lebeg, aztán egy teljesen jelentéktelen helyzetben, aránytalanul nagy erővel robbanhat ki. Váratlanul és kontrollálatlanul. Szélsőséges példa, ha válás során a fél nem csinál jelenetet, józanul végigviszi a jogi folyamatot, a vagyon elosztását, a gyerekek ügyét. Aztán egyetlen apró megjegyzésért felpofozza a lányát.

Persze nem kell eljutni a válásig ahhoz, hogy a túlzásba vitt intellektualizáció az intimitás rovására menjen. Ha egy pár egy komolyabb problémát minden érzelmi megélés nélkül, teljesen analitikusan jár körül, és már-már robotoikusan készít statisztikát, akkor a fájdalmaikat és érzelmeiket nem fogják megélni, de egyszer berobban.

A cikksorozat befejező részében bemutatom az utolsó négy elhárító mechanizmust, illetve egy ötödiket, ami az eddigiekkel ellentétben nem teszi tönkre a kapcsolatainkat és felnőttként is jótékony módszer az impulzusaink kezelésére.