Ha definiálni akarjuk a női orgazmust, efféle helyes meghatározásra bukkanhatunk pl. a Wikipédián: „Az orgazmus a nemi aktus tetőpontja, eufórikus élmény, melyet olykor önkéntelen testmozgások, izommozgások, hangok, megemelkedett pulzusszám, vérnyomás és szapora légzés kísér. A nők körében változatos az intenzitása, és ezzel együtt a megélése is. Fiziológiailag ez a csodálatos élmény, az PC izomzatának (alhasi izomcsoport), és/vagy a hüvely izomzatának spontán 5-8-szor történő, ritmikus összehúzódásával jár együtt. A nők egy részénél a ritmikus összehúzódás elmaradhat, helyette egy pár másodpercig tartó, kellemes feszülést éreznek.”
Az orgazmus azért annyira kellemes élmény, mert szeretkezés közben, majd az orgazmus során és még azt követően is, hormonok – oxitocin, prolaktin, endorfin – termelődnek a szervezetben.
A simaizmok az oxitocin hatására összehúzódnak, a boldogsághormon szétárad, kellemesen, ellazult állapot alakul ki.
2018-as saját kutatásom alapján 577 nő válaszolt internetes kérdőívemre.
Megkérdeztem őket, milyen gyakran van orgazmusuk. Az alábbi statisztikai eredményt kaptam:
A válaszokból látszik, hogy a nők 70%-ának van minden együttlétkor legalább egy orgazmusa. Sajnos a nők 10%-nak vagy ritkán van, vagy egyáltalán nincs orgazmusa (ez az érték közelít a szakirodalmi adatok értékeihez).
Kutatók, szexológusok között hagyományosan elfogadott, hogy a nőknél az orgazmus kiváltásában a csiklóingerlésnek van szerepe (60-70%-ban), illetve a hüvelynek, csiklóingerlés nélkül (25-35%-ban). Így hozták létre a hüvelyi orgazmus és a csiklói orgazmus fogalmát. A klitorális orgazmushoz a nők többsége közvetlen csiklói stimulációval, mások a gyönyörhöz általánosabb, közvetett ingerléssel jutnak el. A nők kb. 5%-a tudatosan sosem tapasztalta meg az orgazmust, se nemi érintkezés, se ingerlés, se maszturbáció során. Mivel a hüvelyi orgazmus évtizedek alatt sajnos beivódott az elvárt magatartásformák közé, sok nő óhajtja azt elérni (kiiktatva a csiklót). Pedig a csikló sokat segít az orgazmus elérésének megkönnyítésében, hiszen tele van érzőideg végződésekkel. Szerintem nem érdemes összehasonlítgatni, és rangsorolni az orgazmusfajtákat. Ha az egyik működik, és jó érzést okoz, nem szabad frusztrálódni amiatt, ha nem megy a másik.
De vajon mi a helyzet a többi erogén zónával? Onnan nem indulhat el az orgazmus? A csikló, a hüvely, annak a G-ponti szakasza, a méhszáj környéke, a húgycső és a végbélnyílás bejárata, a mellbimbó, a fülek stimulációja, az álmok és gondolatok, de még egyes sporttevékenységek (amikor a hüvelyt sokáig megfeszíti valaki) is orgazmushoz vezethetnek!
A kérdőívemet kitöltő nők orgazmusait ezeknek a zónáknak az izgatása okozhatja elsősorban (itt több választ is bejelölhettek):
A válaszok is azt igazolják, hogy minden nő másképpen szeret eljutni, vagy szereti ha eljuttatják az orgazmushoz.
Szóval nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy a női test globálisan összetett, csodálatos egység. Minél több erogén zóna bevonódik, minél több simogatást, odaadást, romantikát kap a női test és lélek, annál erősebb lesz a válaszreakció. És néha a vad szenvedélyes szex, néha a lágy, finom érintés esik jól valakinek. Más-más élmény a szex a nemi ciklus különböző szakaszában is, és a különféle férfiak is más testi érzéseket váltanak ki a nőkből.
Azt sem árt tudni, hogy a biológiai kielégülés elmaradásakor is érezheti úgy egy nő, hogy csodálatos élmény volt a szerelmeskedés. Ezt az érzést érzelmi kielégülésnek hívják a szakemberek.
Tehát nem csak az a fontos, hogy honnan jön az ingerlés, hanem az, hogy a nő hogyan összegezi, és éli meg a vágyait, élvezeteit, és az is fontos milyen volt a szerelmeskedés előtti pár óra.
Az orgazmus megélése, mint a szexualitás többi összetevője is egész életen át folyamatosan tanulható, fejleszthető. Hullámhegyek és hullámvölgyek életünk minden területén vannak. Miért lenne másképp a szexszel? Ha gondunk van az orgazmus megélésével, vagy elégedetlenek vagyunk a nemi életünkkel, ne söpörjük a szőnyeg alá a témát! A problémák nagy része nem oldódik meg magától. Figyeljünk rá, foglalkozzunk vele, bátran kérjük szakember segítségét!
Várhegyi Anna